Thummerer Berta Egri Cuvée 2005 (Királyleányka – Leányka)

Amikor úgy alakul a sorsom, hogy Pesten kell aludnom, a fertőtlenítőszagú, borzalmasan egyszerű Hotel Zágrábban teszem. Ezek az esték általában ugyanúgy zajlanak. Meló vagy nyolcig a szomszédos munkahelyen, teljesen kilúgozva beülés az autóba, egy kör a városban lehúzott ablakkal fejszellőztetés céljából, majd egy szupermarketben bevásárlás estére. Kaja, csipsz, nyáron 2-3 sör, télen egy bor meg víz. (Egyszer a Virág meg is kérdezte: aztán vettél 1 sört estére ? Mondom: 1 bort. Csak egyet ?!  Hát igen. Van még mit fejlődnöm.) Bemegyek a hotelbe, bezabálok (ezt szó szerint kell érteni, visszagondolva úgy, mintha attól félnék, hogy megjelenik a szobaaszony és elveszi a kicsi ennivalómat.) Megiszom a bort, eszembe jut, hogy megint nem hoztam könyvet, ezért tévénézés éjfélig, Hustler TV, szunya. De most máshogy történt. Egyrészt este felskypeozott egy régi ismerősöm, illetve nem is régi, de már nagyon régen találkoztunk. Az igazság az, hogy egy lányról van szó, és úgy vagyok vele, hogy nem merek belemenni egy találkozóba. Ugyanis rettenetesen félek tőle, hogy ha találkoznánk valami olyan történne, amit mindketten megbánnánk. Nekem ugye családom, Neki is majdnem. Szóval skypeoztunk, megbeszéltük, hogy én ugye itt vagyok az ezerszer utált Pesten, ő meg otthon, felmegyek hozzá, viszek bort, dumálunk. Borvásárlás kész, lelkesedés is, de aztán mégsem. Megéri ez nekem ? Kérdeztem magamtól. Most menjek el, lányhoz, akit igazán nagyon kedvelek és szeretek, majd legyen lelkiismeretfurdalásom, hogy ha úgy alakul a helyzet azért mert úgy alakult, ha nem, akkor meg az elszalasztott lehetőség miatt. Brrrr, megráztam a fejem, és azt gondoltam, ismét nézhetek a tükörbe és ismét elszalasztottam az esélyt, hogy…

Szóval a szállodából felhívtam, hogy kész vagyok, nem megyek, ne haragudjon. Lehet, hogy csak képzeltem, de a hangjából ugyanazt éreztem, amit én is éreztem, hogy jobb ez így… Aztán megittam a bort, ami jó volt, nem is fájt tőle a fejem, kiválóan lehetett fröccsöt is gyártani belőle. Még a Hustler TV előtt lefeküdtem aludni, és mosolyogtam magamban azon, hogy ezzel a lánnyal talán soha nem fogok többet találkozni, mert a mi kapcsolatunk olyan sorsszerű, olyan megfoghatatlan mint az, hogy miért esik jól egy bor és miért nem a másik. Hacsak nem véletlenül, egyszer, valahol…