A múlt hét számomra sokat adott nekem és persze sokat is elvett. A negatív dolgok főleg agysejtekben fejezhetők ki, mert hát ugye nem volt egy egyszerű bevetés lássuk be. A rengeteg pozitív élmény viszont nem is említhető egy lapon bizonyos elvesztegetett szürkeállománnyal. E legpozitívabb persze az, hogy együtt voltunk, jók voltunk (nem loptunk gőzmozdonyt na!) és ismét rájöttünk (én legalábbis) mekkora erő van egy ilyen társaságban. Hogy félszavakból is megértjük egymást, hogy mindenkinek fontos, hogy valóban megértsük, hogy kimondva kimondatlanul észrevegyük: öregszünk bazmeg. Ezt a kategorikus, formájában és tartalmában egyaránt mellbevágó mondatot tudom nem könnyű felháborodás nélkül megemészteni. Az igazsága viszont vitathatalan, hiszen amíg Zalaegerszegen még el-elfogyott néhány ezer korty sör is, a Balatonnál egyértelmű volt a jobb-rosszabb borok fölényes győzelme. Elfojtott riporteri érzékenységem nem engedte nem észrevenni, hogy a györöki strandon csak és kizárólag fröccsöket ittunk – igaz volt ez a mégoly megáltalkodott ős-sörösökre is, mint Etike vagy jómagam. Azt mondják, hogy a borhoz el kell jutni korban, magyarán öregedni kell hozzá. Q.E.D. : öregszünk bazmeg. Nem lenne erős szabály ez, ha nem lenne kivétel: Barnabás például láthatóan továbbra is sörös maradt, de ez nem csoda, hiszen őt fiatalon tartja a bazseválás, amit egy vérhólyagon keresztül próbált meg Kendére hagyni (merthogy „elvesztette a tengetőjét”) kétes sikerrel és lehet hogy nem is a legjobb eszközt választva. Azért a lényeg a lényeg: ismét együtt voltunk, buli volt, jó volt. Kezdhetjük tervezni a jövő évi buszos görög túrát.