Oktoberfest

Úgy izgulok. Hétvégén megyünk az Oktoberfestre Bandival. Persze nem amiatt vagyok izgatott, hogy mi lesz Münchenben. Bizonyára lesz sör. Lesz kolbász meg csülök. (Megjegyzem engem ez utóbbi kettő egyáltalán nem érdekel, hiszen még tart a bálnamentesítés, így aztán valószínűleg a HofBrauhaus-ban is salátát fogok kérni grillezett csirkemellel, abból is csak kis adagot. Azért ha erre a rendelésre reagálva a pincér arcán átsuhanni vélek majd valami lekicsinylő, már-már gúnyos árnyalatot, amelyből azt érzem, hogy ki kell állnom a magyarok becsületéért és meg kell mutatnom kivel is van dolga, akkor lehet hogy majd módosítom a rendelésemet úgy, hogy ja igen és ezt lesz szíves becsomagolni a kanárimnak és én pedig kérek egy akkora csülköt amekkora csak van a házban és az se baj ha dob mellé még 18-20 bajor kolbászt is. Ettől még komplikáltabb csak akkor lehet a kérdés, ha azt válaszolja, hogy „Ja Fräulein”. Ebben az esetben nem csak magyarságbeli becsületemet, hanem férfiúi és egyéb önérzetemet is megsértené, így a fenti reakciómat úgy korrigálnám, hogy „add a kanáridnak ezt a szart te bőrgatyás buta beszari bu..” nekem meg hozz valami rendeset, ha nem akarod hogy mindkét füledből egy csülökcsont álljon ki perceken belül, amire ráakaszthatom a söröskorsómat, hogy el ne felejts hozni még egyet. Persze erre még gyúrnom kell. Mármint nyelvileg. Az előzőekből is látszik milyen veszélyeknek lehetek kitéve, ha nem eszek rendesen, aminek a következményeit a családom viselné. Így aztán pusztán lelkiismeretességből nem is vállalom be, hanem azt tervezem, hogy eszem majd rendesen, legfeljebb viszek magammal Mezim Fortét.) Szóval nem a sör az érdekes, hanem az, hogy akárhogy is számolom és próbálok visszaemlékezni, de ez az első eset, hogy Bandival ketten elmegyünk valahová, pedig Ő most volt 50 éves (ezúton is Isten éltesse). Félreértések elkerülése érdekében jelzem, hogy Bandi a bátyám. Szóval ez az első alkalom, hogy csak mi ketten elutazunk és 3 napig együtt fogunk lakni. Persze olyan volt – körülbelül 35 éve, amikor Ő megkapta a motorját -, én pedig azt kértem a születésnapomra, hogy vigyen el Debrecenbe. Erre semmiképp nem tudott nemet mondani (bár ha jól emlékszem szeretett volna elhajtani az ötletemmel együtt, de biztos belegondolt, hogy milyen olcsón megússza és mivel imád motorozni, összekötheti a kellemeset a kellemetlennel). Meg is történt a dolog ami azért nem volt egyszerű, mert amikor felültünk a motorra, közölte, hogy „na aztán arról szó sem lehet, hogy én bele kapaszkodjak például a derekába”, ott van a hátam mögött egy fogantyú azt használhatom, de jegyezzem meg, ha ő egyszer azt érzi, hogy például megijedek és reflexből kanyarodásnál nem arra dőlök amerre a motor, akkor azonnal lerugdos és otthagy a francba. Erre persze nem történt sor, mert nagyon rutinos voltam. Szóval volt ez az eset és lesz most a következő hétvége. Vonattal megyünk, belekóstolunk a bajor sörbe mint kutya a Nílusba és remélem megbeszélünk mindent amit elmulasztottunk az elmúlt 50 évben. Van mit bepótolni, érzem. Nekem ez lesz az Oktoberfest…