Egyszer valami zenecsatornán megkérdezte a nem kicsit intelligens riporter egy sztáregyüttes tagjaitól a következőt: először a zenét írjátok meg, és utána a szöveget, vagy először a szöveget, utána a zenét ? Erre a következő válasz jött: van úgy, hogy a zenéhez a szöveget, de gyakran a szöveghez a zenét. Ezzel eltelt mintegy 3 perc műsoridő, tehát már megérte, mert sok információtartalma nem volt, de az nem is fontos, mint köztudott (Safranek, maga gúnyolódik velem !). Na de miért is jutott ma ez eszembe ? Bort az ember az ételhez választ. (Pont. Ez egy alaptétel, és ma sem változott meg.) Nade. Ma a két gyermekem valami zsúrra ment, aminek vannak persze jó oldalai is, de kevésbé jók is. Például ajándékot kell venni, amihez köztudottan (Safranek!) a legjobb hely a Tesco. Csoki, díszzacskó, virág, 10 perc az egész. 10 perc, ha nem jut az ember eszébe, hogy hetek óta ott figyel a hűtőben egy palack Légli Blanc, amit meg köllenék inni. (Köllenék: így mondják a Soproniak). Szóval így alakult, hogy vettem 6 kacsacombot, megsütöttem de büszke vagyok rá, és még most is van a Légliék borából. Kicsit kénes ha megmelegszik, de nem baj. Friss, finom, főleg a kacsával. Lassan be is fejezem, mert a bort is megköllettem inni.