Hónap: 2007 október

Ma angyal szállt el közöttünk. Végre egy vasárnap, amikor semmi veszekedés, semmi idegbaj, csak nyugalom, nyugalom és nyaugalom. Kaja kész, vasárnap van, délelőtt kinek-kinek Istentisztelet/Mise, napsütés, okos gondolatok. Ünnepi alkalomhoz ünnepi bor. Én értem haza hamarabb a templomból, és az én feladatom volt, hogy a krumplit megsüssem. A krumplisütés köztudottan időigényes feladat, ezért nem csoda, hogy közben fel kellett bontanom az ebédre szánt, kiválóan lehűtött bort. Ilyenkor csak egy pohárral iszom, mert az egyedül, délelőtt elkövetett italozásnak nagyon rossz emlékei élnek bennem. 15-20 éve számomra nagyon érdekesnek tűnt, amikor nagynéném átszólt a szomszéd házból, hogy anyámék menjenek át egy kis délelőtti pezsgőzésre. Akkor igazán semmi rosszat nem találtam ebben, bár úgy emlékszem sose mentek át… Ez a nagynéném pár éve az alkoholizmus következményeként halt meg egy nagyon csúnya időszak után. A fia, az unoktestvérem, emiatt vagy sem (szerintem nagyrészt ezért) heroinfüggő lett. Mivel lejött, rendesen dolgozik, tud beszélni erről az időszakról, számomra az egyik legnagyszerűbb ember lett ő, bármit kérhet tőlem. (De nem kér; ez is jellemző.) Szóval a bort épp csak megkóstoltam, mint az anyatej. Kicsit fanyar utóíz, semmi kén, gyümölcsök dominálnak benne. Megittuk az ebédhez, majd olyan jót aludtunk utána, hogy angyalokkal álmodtunk…

Amikor úgy alakul a sorsom, hogy Pesten kell aludnom, a fertőtlenítőszagú, borzalmasan egyszerű Hotel Zágrábban teszem. Ezek az esték általában ugyanúgy zajlanak. Meló vagy nyolcig a szomszédos munkahelyen, teljesen kilúgozva beülés az autóba, egy kör a városban lehúzott ablakkal fejszellőztetés céljából, majd egy szupermarketben bevásárlás estére. Kaja, csipsz, nyáron 2-3 sör, télen egy bor meg víz. (Egyszer a Virág meg is kérdezte: aztán vettél 1 sört estére ? Mondom: 1 bort. Csak egyet ?!  Hát igen. Van még mit fejlődnöm.) Bemegyek a hotelbe, bezabálok (ezt szó szerint kell érteni, visszagondolva úgy, mintha attól félnék, hogy megjelenik a szobaaszony és elveszi a kicsi ennivalómat.) Megiszom a bort, eszembe jut, hogy megint nem hoztam könyvet, ezért tévénézés éjfélig, Hustler TV, szunya. De most máshogy történt. Egyrészt este felskypeozott egy régi ismerősöm, illetve nem is régi, de már nagyon régen találkoztunk. Az igazság az, hogy egy lányról van szó, és úgy vagyok vele, hogy nem merek belemenni egy találkozóba. Ugyanis rettenetesen félek tőle, hogy ha találkoznánk valami olyan történne, amit mindketten megbánnánk. Nekem ugye családom, Neki is majdnem. Szóval skypeoztunk, megbeszéltük, hogy én ugye itt vagyok az ezerszer utált Pesten, ő meg otthon, felmegyek hozzá, viszek bort, dumálunk. Borvásárlás kész, lelkesedés is, de aztán mégsem. Megéri ez nekem ? Kérdeztem magamtól. Most menjek el, lányhoz, akit igazán nagyon kedvelek és szeretek, majd legyen lelkiismeretfurdalásom, hogy ha úgy alakul a helyzet azért mert úgy alakult, ha nem, akkor meg az elszalasztott lehetőség miatt. Brrrr, megráztam a fejem, és azt gondoltam, ismét nézhetek a tükörbe és ismét elszalasztottam az esélyt, hogy…

Szóval a szállodából felhívtam, hogy kész vagyok, nem megyek, ne haragudjon. Lehet, hogy csak képzeltem, de a hangjából ugyanazt éreztem, amit én is éreztem, hogy jobb ez így… Aztán megittam a bort, ami jó volt, nem is fájt tőle a fejem, kiválóan lehetett fröccsöt is gyártani belőle. Még a Hustler TV előtt lefeküdtem aludni, és mosolyogtam magamban azon, hogy ezzel a lánnyal talán soha nem fogok többet találkozni, mert a mi kapcsolatunk olyan sorsszerű, olyan megfoghatatlan mint az, hogy miért esik jól egy bor és miért nem a másik. Hacsak nem véletlenül, egyszer, valahol…

Amikor a spárban vagyok véletlenül mindig a borpulthoz keveredek. (Már kerestem ennek az okát, de még nem sikerült rájönnöm. Szóval, a boroknál nem túl rég megjelent J.P Chenet. Ott figyel ide-oda mint Sherlock. Amikor először megláttam tudtam, hogy nem úszom meg. Kerülgettük egymást egy ideig, néha meg is fogtam, de a „francia tájbor” felirat mindig helyes irányba terelte a kezemet és visszatettem. Ma viszont történt valami. Miután a tejeken, a zöldségeken túl voltam a mááááásik oldal felől közelítettem meg a borokat. Elég hamar elértem a biztonságérzetet miután elhelyeztem a kosárban egy Légli 333-at meg egy Cserszegi Fűszerest, aztán megláttam ismét. Végigcikázott az agyamban, hogy most megtehetem, hiszen nagy baj már nem lehet. Be is tettem a kosárba, egyet az említett franciából. Nnna ekkor aztán… Amikor párszor karamboloztam autóval (sosem ittasan, ezt kikérem magamnak!) abban a pillanatban amikor megtörtént, mindig kiabáltam magamban, hogy nem!, ez nem velem történik!, nem is igaz!, különben sincs semmi baj! Na ezt éreztem most is. Persze éreztem, hogy ami történt, megtörtént, nem lehet semmissé tenni, vállalnom kell a következményeket. Na most éppen vállalom. Egy Szindbád-paródiában ezt mondanák róla: Ezt a francia bort igazán kedvelem, mert olyan íze van, mint az apósom hordójának szüret előtt, amikor véletlenül kénlap helyett légypapírral égette ki azt. A színe pedig olyan mint amikor csak szintetikus anyagot tartalmazó bodzaszörpöt csinálok a gyerekeimnek, az illata meg kiváltképp könnyet csal a szemembe, hiszen nagyanyám kis piros flakonos alkoholos ablaktisztítójára emlékeztet élénken.