Chilei Cabernet Sauvignon by Tesco

Amikor a csótázmányosban alszom Pesten (figyelem! Kéretik megfigyelni az előbbi jelzőt. Ezt Rebus lányom mondta egyszer talán egy külföldi nyaralás alkalmával. Azt, hogy „csótányos” bárki mondhatja, már-már közhelyszerű fordulatként, de a „csótázmány” más. Olyan, mint amikor Imre bácsi – aki a keresztapám volt és alig ismertem – azt mondta: „faszányosan”. Ma is itt van a fülemben.) Szóval épp jöttem este hét óra felé a csótázmányosba, és éppen túl voltam a napi morfondírozásomon. Ezt mindig eljátszom, akárhányszor Pesten vagyok. Először azon gondolkodom (1. fázis), hogy elmegyek koncertre vagy színházba, ha már úgyis Pesten vagyok – mint katonakoromban. port.hu megnyit megnéz, kiválaszt. Telik-múlik az idő aztán azt gondolom inkább mégis moziba megyek (2. fázis), egy olyan filmre, amire a feleségem úgyse jönne el (nem, nem pornó, Terminátor). Aztán hét óra felé, még mindig a gyárban eljutok ismét oda, ahová mindig: a picsába (elnézést, de enélkül nem lenne hiteles) inkább bemegyek a teszkóba. Veszek kiflit, bort, aztán irány a csótázmányos, evés, Barátok közt, alvás. Ha hiszitek ha nem kedves barátaim, ez minden áldott alkalommal lejátszódik. Szóval ma is ez történt, vettem egy ilyen chileit, ami meglepően jó volt. Igazából fröccsözni akartam, de sajnos ki volt húzva az ásványvizes hűtő az Arénában. Így aztán vadászozás lett belőle. De nem bánom ám, mert eszembe jutott az a történet, amikor Barnabással, Tiborral (vagy más volt, nem is emlékszem) bementünk a győri Csillag büfébe és rendeltünk három vadászt. A tapasztalatlan kiscsaj visszakérdezett, hogy: „Kis vadászt ?” Erre mi hárman olyan spontán és harsány kacagásban törtünk ki, hogy rendesen válaszolnunk már nem is kellett…