Minden kedves olvasómnak boldog és kellemes új évet kívánok először is. (Amikor véletlenül azt mondom karácsony idején az ismerőseimnek, hogy „kellemes ünnepeket”, akkor tanultabb, de vallási témákban tagadhatatlanul járatosabb és nem utolsó sorban figyelmesebb rokonaim azt szokták kissé – vagy nem is olyan kissé – megrovó éllel mondani, hogy kellemes legfeljebb a lábvíz lehet, de nem a karácsony. Ebben mindig igazat is adok nekik, meg is próbálok odafigyelni, hogy ne mondjam ezt, de hát a társadalmi megszokások sokszor engem is magukkal ragadnak, nincs mit tenni. (Jesszus, micsoda Isteni képzavar! És most itt begyűjtöttem néhány újabb rossz pontot basszus. Jajj megint!) Ezt csak azért vetettem közbe, mert ahogy a karácsony sem lehet kellemes, úgy az újév sem. Na de akkor milyen lehet? Mindenképpen lehet benne öröm. Egy bizonyos kor fölött az öröm már afölött érezhető, hogy na hál’Istennek ezt is megértük békében, boldogságban, egészségben (az előző jelzők közül bármelyik bátran és szabadon megkérdőjelezhető igény szerint, akár egyszerre több is). Lehet benne bánat, izgalom, siker és sikertelenség. Sőt nemcsak lehet, hanem egész biztos van is benne. Én úgy tekintek a bánatra és a sikertelenségre, mint amit a bolond válaszol arra a kérdésre, hogy mi a jó abban, ha kalapáccsal ütöd az ujjadat (tudniillik, hogy abban az az élvezet, amikor melléüt). Másképp fogalmazva: hogyan élveznénk ami jó, ha nem tapasztaljuk meg a rosszat… (Ezt ki is mondta? Matula bácsi vagy Náncsi néni? Tulajdonképpen mindegy is…) Én azt a jókívánságot szeretem ilyenkor legjobban, hogy „napsütéses boldog új évet kívánok”, mert meggyőződésem, hogy az év akkor lesz szép és örömteli, ha minél több napsütéses percet, órát, napot meg tudunk érni együtt azokkal akiket szeretünk. És a napsütés itt nem csak a szó legszorosabb értelmében használható. Mert hát ki mondaná azt, hogy nem a Nap süt ránk, amikor egy jó családi vasárnapi ebéd után úgy belemerülünk a beszélgetésbe, hogy egyikünk sem akar elmenni az asztaltól. Vagy ki ne érezné a melegítő sugarakat, amikor egy apró, saját kezűleg készített ajándék – mondjuk egy tál kocsonya – szemmel látható és őszinte örömöt vált ki abból akinek adjuk. Végül pedig nekem ugyanígy a napsütéses percek közé tartozik amikor a barátaimmal együtt ünneplem az új évet és együtt énekeljük a himnuszt. Sőt ahogy öregszem egyre gyakrabban van olyan, hogy ilyen helyzetekben nemcsak a fejemre, de a szemembe is süt a Nap, de annyira, hogy még a könnyem is kicsordul. Ha ráadásul azt is látod, hogy van olyan barátod, akivel szintén ez történt, az már maga a verőfény. És persze az is napsütés, amikor a fél országon végig egyensúlyozott hurka szemmel láthatóan ízlik azoknak akiknek hoztad.
Na szilveszterkor ez volt. Megállapodtunk ugyanis az összeszokott baráti társaságunkkal, hogy az idei szilveszter éjjelén a fő fogás – két év után ismét – hurka és kolbász lesz mégpedig attól a hentestől, akiben már két éve sem csalódtunk. Nemcsalódás ide vagy oda, a hurka az mindig kockázat. Nagyon könnyű elrontani. Elég egy picivel több só vagy rizs/zsemle vagy egy kicsivel kevesebb bors és máris kész a baj. Sok mindent nem tudsz tenni, legfeljebb imádkozol és bízol. Ha mégis megjártad, akkor nézheted a barátaid nem túl őszinte mosolyát Nem mondják, de érzed, hogy ez nem jött be. Ilyenkor a legjobb ha Te megad kiáltasz fel, hogy na ez aztán tökéletesen csapnivaló hurka, mindenkitől elnézést kérek! Ahogy mondtam, most minden rendben volt. Sikerült úgy intézni, hogy a hurka 24 órával a megvásárlása előtt még minimum röfögött, a májasban a rizs, a véresben a zsemle nem tengett túl. A szállítást is minden további nélkül kibírta, lefagyasztani sem kellett köszönhetően a hideg időnek. Összefoglalva: amikor a vacsora közben végignéztem a hosszan megterített asztalon és csupa elégedett arcot láttam na az igazán napsütéses pillanat volt. Sietni is kellett az evéssel, hogy nehogy a nagy nyári verőfényben még megromoljon itt nekünk. Ezt az élményt a régi és új barátaimon túl szeretném megköszönni annak a soproni professzionális húsfeldolgozónak aki mindezt lehetővé tette. Név és cím a szerkesztőségben…