Azt már egyszer leírtam itt, hogy honnan jött a Grönlandi Bálna címe. Be kell valljam, akkor amikor elkezdtem ez alatt posztokat közölni azt gondoltam, hogy megmarad ezen a laza kapcsolati szinten a cím és a tartalom. A Bálnák tulajdonképpen csirkék voltak, a csirke meg kaja, és majdnem minden posztban elől vagy hátul fent vagy lent megjelenik valami étel és/vagy ital, legyen elég ennyi. A helyzet azonban az, hogy ha az ember sokat gondolkodik valamin, akkor megtalálja az eleinte rejtőzködő összefüggéseket is. Én pedig sokat gondolkodom a Bálnán, szeretnék a jövőbe látni lesz-e valamilyen utóélete vagy egyszer a jövőben egy digitális szemétdombon végzi, amin virtuális csirkék kapirgálnak. (Ez se olyan nagy baj, egy gyémánt félkrajcár még mindig kijöhet belőle.) Ez a sok morfondírozás arra is jó, hogy végre rájöjjek arra, hogy valójában mi az összefüggés a grönlandi bálna és a Grönlandi Bálna között amúgy közvetlenül, nem úgy mint a rég meghalt Józsi és a kövér csirkéi és a jelen szövegek között.
A közvetlen összefüggésre természetesen a hetente négyszer-ötször megtett 2 és fél órás autóút egyike alatt jöttem rá. Azt hiszem már írtam arról, hogy milyen hasznos és káros következményei vannak ennek a sok utazásnak. A legfontosabb – ami néha káros, többször hasznos – az az, hogy egyedül vagy a gondolataiddal és szabadon fűzheted, csűrheted csavarhatod őket, megnézheted jobbról, balról, kiselejtezheted, vagy iktathatod a megfelelő polcra az agyadban. Ha iktatod, akkor bármikor előveheted és újrafelhasználhatod ami igazán fontos muníciót és bizonyos biztonságérzetet ad. Egyik hajnalban amikor elindultam Pestre, már mikor kiléptem a ház ajtaján éreztem valami furát. Lehet hogy ez mindössze annyi volt, hogy akkor váratlanul megéreztem a levegőben a tavasz illatát. A dolog nagyon oda nem illő volt, lévén hogy novembert írtunk. Mégis egyértelmű volt, hogy itt kérem tavasz lesz, legalábbis ma délelőtt. Persze ebben semmi különleges nem volt, ha belegondolok, hiszen ehhez elég egy jól irányzott melegfront és amilyen idétlen és nyegle magatartást mutat mostanában az időjárás nem érdemes semmin meglepődni. De nemcsak az illat volt tavaszi, hanem mintha még valami zsongás is lett volna a levegőben. Nem tudom megmagyarázni, csak az a fajta hangulat kapott el, hogy ez a mai valahogyan különleges nap lesz. (Mindenkitől elnézést kérek, nem akarok túlzottan és indokolatlanul szentimentális lenni, biztosan öregszem, azért jönnek ki ezek a gondolatok most…)
Persze a nap nem lett különleges, ugyanazt a hol lelkesedést, hol letargiát éreztem szeszélyes váltakozásban a munkahelyemen mint rendesen, a céges kantin ugyanolyan rossz és drága volt mint a máskor és pontosan ugyanúgy szomorkodtam a nap késői kelésén és korai nyugvásán. Illetve ez így nem igaz.
Nem igaz, mert történt valami nagyon fontos, aminek valamennyire a mai napig is hatása alatt vagyok. Rájöttem, hogy a Bálna nem játék és sokkal fontosabb nekem mint amennyire gondoltam. Nemcsak arról van szó, hogy néha nekiülök és ideírok valamit ami jár a fejemben, hanem történelmi jelentősége van. (Mármint az én személyes történelmem szempontjából persze.) Azért van akkora jelentősége, mert napi gondok-pénzkeresés-undok és arrogáns emberek-munkahelyi problémák–őrült politikusok-felháborító cinikus nyilatkozatok-lábfájás és egyéb egészségügyi panaszok magamutogató vagy éppen alattomos jéghegyeit sikerül a hátán elkerülni, végeredményben embernek és normálisnak maradni. (Persze a normálisságommal kapcsolatban lehetnek ellenkező vélemények, azokat a kommentekben várom…) Az „érezni hogy még emberek vagyunk” című témában egyébként vannak még javaslataim. Például ezt váltja ki ha a barátaiddal elénekled Cseh Tamás és Bereményi Géza örökbecsűjét, ami úgy kezdődik, hogy „Éltek-e még régi lányok, vagy alusztok már?”
Miután ezen a felismerésen túl voltam, akkor és ott, körülbelül 140-nel haladva az autópályán eszembe jutott az elmélet: a grönlandi bálna északi rohadt hideg és jeges tengerekben él. Emlős, így testhőmérséklete egyrészt állandó, másrészt olyan 36-37 fok körül lehet, de ha kevesebb is akkor is jóval melegebb mint a körülötte lévő veszélyes, hideg és barátságtalan víz. A grönlandi bálnán kívül tehát a hideg víz, a grönlandi bálnán belül meg a finom meleg 36 fok. A kettő között 15-20 centi zsír. Ráadásul a bálna nem nagyon figyel oda a körülötte lévő környezetre, hogy ne mondjam pont leszarja azt. Követi az ösztöneit, eszi a krilleket és remekül elvan a saját maga melegében. Na azt szeretném ha ilyen lenne a Grönlandi Bálna is. Rajta kívül az interneten a gyalázkodás a felháborító történetek, idegesítő megosztások, az undorító politika, meg minden amit nem szeretünk. A Grönlandi Bálnán belül meg azt szeretném ha csak a jó és simogató érzések lennének különösebb hátsó és tengermély gondolatok nélkül. Csak kis történetek amiket jó olvasni, se több, se kevesebb.