Na tessék, ez vagyok én. Pár hónapja nyugdíjaztam a Bálnát, mert azt gondoltam, hogy akkor és ott vége van, egy profi a csúcson száll ki, nem engedi, hogy a blogja szép lassan elszürküljön, majd elolvadjon és tökéletesen feloldódjon az érdektelenségben és/vagy az erőltetettségben. Persze egy profi azt is meg tudja mondani, hogy mikor ért el odáig, hogy nincs mit mondania másoknak, de főleg magának. Na hát barátaim, az abbahagyás már megy, a tisztánlátás még nem.
Ezért aztán újra életre édesgettem a kedvenc és máig egyetlen Bálnámat ahol leírom amin morfondírozok – legtöbbször Pest és Sopron között. Remélem nem csalódtok majd. Az a tervem, hogy lesz egy árnyalatnyi hangsúlyváltás, ami abban nyilvánul meg, hogy kevesebb kaja, több morfondír és rövidebb mondatok lesznek a Bálna hasában. A lényeg azért nem változik: a Bálnán kívül a hideg, rémséges és sírásra ingerlően barátságtalan tenger (akarom mondani: napi politika, acsarkodás, rosszindulat és megalapozatlan, igazságtalan, ordító véleményalkotás) a Bálnán belül meg a jó meleg 36 fok (csend, nyugalom, látszólag felesleges témák, önzetlen önirónia).
Remélem nem bánjátok! (Ja és máris láthatjátok, hogy hogyan szegem meg a saját magam által felállított – rövidebb mondatokról szóló – szabályomat.) Na nem baj, tulajdonképpen ezt várjuk egy valódi megalkuvás nélküli megalkuvótól…