Nnna ez az utolsó a Tesco-s 75%-os szériából. kicsit félve nyitottam fel és a dugón mutatkozó gyanús elszíneződések sem vidítottak fel túlságosan. A címkén méltóságteljes 1997-es szám található, ennek megfelelően valami testes komolyságra számítottam. Bourgogne Aligoté meg Jean Claude Boisset is rá van írva, de ez ismét nem mond semmit, ezzel az erővel akár Jean Claude van Damme is lehetne felőlem. Jó kis alkoholos íze van, rájöttem, hogy nincs kifogásom ellene. Van egy kis hordóíze is – sőt nem is kicsi – de ez nem csoda ha belegondolok az évjáratba. Az egésznek olyan iható hatása van, speciális gyümölcsösséget nem érzek rajta, de ez most nem zavar. Lehet hogy mivel elég jól szétdolgoztam ma az agyamat nem hiányzik nekem semmi, mint egy kis kábulat, hogy kibírjam a Barátok Közt-et meg Győzikét. Na erre pont jó ez a borocska. Áááá tényleg. Szerintem Joli nagyi, amikor megsütötte az aranygaluskát és azt falatoztuk a bátyámmal isteni vaníliasodóval, elővett egy titkos üveget a spájzból, öntött magának egy kis pohárral – azt hiszem kiürült mustárosköcsög volt – és sokat mondóan kijelentette, hogy iszom egy korty borocskát – na az lehetett ilyen. Sose ittunk együtt bort, mert hamarabb meghalt, minthogy alkalom lett volna rá. Az az üveg meg elveszett biztos…