Ennek a bornak a nevét sosem tudtam kimondani (illetve nem tudom mit jelent), csak az a biztos, hogy kedvencségben (na ez szép szó…) közel áll a Légli 333-hoz. Olyan kvaterkázós, egyedüliszogatós bor, aminek az erejét csak akkor érzed meg, amikor fel szeretnél állni hogy végre lefeküdj aludni. Ennek a blognak az is a célja, hogy rájöjjek mitől van az, hogy az egyik bor olyan háborúságot okoz a gyomromban, hogy hajnalban felébredek rá, a másikkal meg semmi bajom. Persze, leggyinthetnénk ha jó bor, jól vagy, ha rossz, rosszul. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, mert ugyanazon bor tud így is úgy is viselkedni. Biztos az idegtől függ.