Szóval mégis igaz. Megmondták már nagyon bölcs emberek, hogy félig berúgni márpedig nem szabad. Valamikor a nyáron egy szokásos uccabulin borozni kezdtem. Nyáron ritkán teszem ezt, azidőtájt általában sörözöm. (Persze nyithatnék egy sörblogot is, de annak nincs teteje, mert ott mindig csak arra emlékszem, hogy iszonyúan jól esett, és az hogy éppen milyen sört veszek, csak a boltban érdekes.) Szóval boroztunk, valami jó vörösbort, de olyat amit kimérve lehet kapni a jobb pincékben. Idő előtt haza kellett mennem, és pár óra szendergés után valószínűleg letüdőztem a feljövő gyomorsavat. Na iszonyat volt. Taknyom-nyálam egybefolyt és kábé olyan érzésem volt mint amikor valakit hátba vágnak egy szívlapáttal, de nem tud elesni mert két centire van tőle a fal. Nem tudom miért van ez, nyilván bennem van a hiba. Nem kívánom senkienk az biztos. Ez mondjuk májusban volt, azóta nem is ittam bort. De most, hogy itt az ősz, ez megváltozott. Figyelj …