Szóval az történt, hogy ma a robotpilóta vezetett hazafelé Pestről, amikor felhívtam a családomat. Ilyen család lettünk egyébként. Felkészülünk egymásból mielőtt hazaérünk. Én például abból, ahogy felveszi a telefont a nejem, azonnal tudom mi a helyzet otthon. Idegbaj, vagy angyalszárnycsapkodás; csapkodás vagy békésegymásmellettélés; pofavágás vagy vacsoraígéret. Nyilván Ő is így van ezzel. Szóval ma semleges helyzetet jelzett a szimatom, ebből baj nem lehet. Elfogyott a kávépárna hallom, és az a Te dolgod. Nnna szép. (Mondom magamban.) Ha már meg kell állni, akkor menjünk a Metróba, mert azt a legkönnyebb elérni Győrben. Olyan szinten embertelen az a bolt, hogy az már izgalmas. Komolyan mondom mindig halottszagot érzek, ha bemegyek, mintha a targoncákat is zombinők vezetnék. (Egy zombi egyáltalán lehet nő ?) Ma az egyik ilyen simán kilökött két sor közül, mert neki sürgős targoncáznivalója volt. Jajj ha egyszer mehetnék egy kört rajta… (Disznó ! A targoncán, nem a zombin! Különben is lengyelpiacos mackónadrágban volt…) Szóval, halottszag, zombik, hosszas tanakodás a kávéspult előtt, melyik kerül 20 forinttal kevesebbe, nem mintha nem lenne kurvára mindegy, Gordon úgyis kitol velünk. Tk. azért tartott olyan sokáig választani, mert azon gondolkodtam hol is láttam a múltkor a leárazott borokat. A Mentalista hozzám képest smafu, mert ahogy megvolt a kávé, már tudtam is merre induljak. Kis kitérő a sajtoknál, halpultra csak egy pillantás és már ott is vagyok. Nnnna onnan van ez a Merlot. Jó. Zsibong tőle a fejem, lenyugodtam a taposómalom után. Van élet. Hurráááááá