Hónap: 2010 január

Van ez az „Aldi jelenség”. Hallottátok már? Ha nem, nem csoda, mert ebben a pillanatban találtam ki. Az Aldi jelenség azt jelenti, hogy az ember igényes mint Balázs nyakkendője (nem Mérész, hanem Sebestyén – a TV nélkül élők kedvéért mondom, hogy ő egy ertéeles műsorvezető, amolyan köcsög celeb) és sokáig azt mondja, hogy én a Sparba járok, mert az igényes, nagy a választék és különben is ott mindenből tudok magyart venni. (Figyelem! Önkritikus felhang következik, hiszen éppen én csesztem le Dundee-t a Lidl miatt tavaly.) Szóval ez az állapot nálam is fennállt. Megrögzött spárbajáró voltam, míg meg nem nyílt Sopronban is az Aldi. Ez olyan mint a Lidl (anyósom csak Dilinek, sőt Diliboltnak hívja). Mindössze annyiban különbözik a többi szuperhipermegamarkettől hogy kisebb és hogy nem kerítenek akkora feneket az átverésnek, lehúzásnak, szívatásnak, genyóságnak, pl. nem pakolják ki az ugyanolyan szar árukat polcokra, hanem kicseszik raklapon, mondván vegyed: magyar bazzeg. A magam részéről aldifüggő lettem, ugyanis ez az a bolt, ahol 5 perc alatt tudok végezni. Vannak ott borok. Amerikai, olasz, magyar. Olcsón. Van ez a Fantázia cuvée, amit kifejezetten kedvelek. Ha megiszom egy palackkal (merhát megiszom, nehogymá ne…) másnap nem fáj a fejem, éjjel nem fáj a gyomrom. Azért ez már jelent egy bizonyos szintet, kedves felebarátaim, hogy ettől jó egy bor. (Na jó, nem általánosítok, csak én vagyok így.) Ha nem fáj semmid és nem halsz meg tőle akkor már jó. Ha fáj mindened, akkor nem volt jó, de aztán elgondolkodsz, megérte-e meginni. (Az én esetemben általában igen a válasz.

… nem mintha ez fontos lenne. Kedveseim ! Nem bírtam tovább, itt az újabb bejegyzés („poszt”, asszem ezt így mondják a bloggerek, de ezt én poszt ööö akarom mondani pont leszarom), remélem van aki örül neki. Szóval bierkáim az úrban, az a nagy helyzet, hogy az öregedés jelei megmutatkoznak rajtunk. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a szilveszteri 3 napos ámokfutáson nem fogyott el egy láda sör nem sok, de abban is, hogy én (szigorúan a magam részéről) biztosra megyek. Nem, ez nem abban nyilvánul meg, hogy sörhöz csak Unicum, pláne Unicumhoz édes vörös bor (apám itta ezt energy drink-ként, bár az energy inkább anyámból távozott), hanem abban, hogy az ilyen flancos nevű, hagyományos hosszúnyakúhoz is beteszek a kosárba egy flakon hűtött kék naturakvát merugyehátugye. Na ezt most kimondottan jól tettem, mert magában ez a bor háthogyismondjam, kicsit sárkányos, de fröccsnek jó. Olyan jó érzés ezt kortyolni, mint amikor amikor először voltunk Görögországban, és a kempingben a pincér azt mondta (angolul?!) hogy hoz nekünk cukkinit sütve, mert ezt szeretik a görögök ouzóval. Mondom oké, de akkor lesz olyan drága és hoz egy ouzót is hozzá. (Nem válaszolt csak hozta…) Megettük a cukkinit, megittam az ouzót, de ez nem érdekes csak akkor, ha tudjuk hogy ott egy ouzó, az írd és mondd két deci. Úgy aludtam a sátorban a kemény földön mint a tej, és tudtam, hogy ha még egyszer születnék csak görög lennék, mert ott az öregek reggel lemennek a kocsmába, elkezdik morzsolgatni a rózsafüzért, elbeszélgetnek az élet nagy dolgain, szidják a turistákat, este meg hazamennek. Nem az az ideges fajta. Tiborkám! Kábé ezért megyünk oda a nyáron, mert tenger az sok helyen van, de a lényeg a nyugalom, ami előbb-utóbb átragad mindenkire csak ott, vagy ott főleg !