… nem mintha ez fontos lenne. Kedveseim ! Nem bírtam tovább, itt az újabb bejegyzés („poszt”, asszem ezt így mondják a bloggerek, de ezt én poszt ööö akarom mondani pont leszarom), remélem van aki örül neki. Szóval bierkáim az úrban, az a nagy helyzet, hogy az öregedés jelei megmutatkoznak rajtunk. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a szilveszteri 3 napos ámokfutáson nem fogyott el egy láda sör nem sok, de abban is, hogy én (szigorúan a magam részéről) biztosra megyek. Nem, ez nem abban nyilvánul meg, hogy sörhöz csak Unicum, pláne Unicumhoz édes vörös bor (apám itta ezt energy drink-ként, bár az energy inkább anyámból távozott), hanem abban, hogy az ilyen flancos nevű, hagyományos hosszúnyakúhoz is beteszek a kosárba egy flakon hűtött kék naturakvát merugyehátugye. Na ezt most kimondottan jól tettem, mert magában ez a bor háthogyismondjam, kicsit sárkányos, de fröccsnek jó. Olyan jó érzés ezt kortyolni, mint amikor amikor először voltunk Görögországban, és a kempingben a pincér azt mondta (angolul?!) hogy hoz nekünk cukkinit sütve, mert ezt szeretik a görögök ouzóval. Mondom oké, de akkor lesz olyan drága és hoz egy ouzót is hozzá. (Nem válaszolt csak hozta…) Megettük a cukkinit, megittam az ouzót, de ez nem érdekes csak akkor, ha tudjuk hogy ott egy ouzó, az írd és mondd két deci. Úgy aludtam a sátorban a kemény földön mint a tej, és tudtam, hogy ha még egyszer születnék csak görög lennék, mert ott az öregek reggel lemennek a kocsmába, elkezdik morzsolgatni a rózsafüzért, elbeszélgetnek az élet nagy dolgain, szidják a turistákat, este meg hazamennek. Nem az az ideges fajta. Tiborkám! Kábé ezért megyünk oda a nyáron, mert tenger az sok helyen van, de a lényeg a nyugalom, ami előbb-utóbb átragad mindenkire csak ott, vagy ott főleg !