Ostoros Fantázia cuvée 2006

Van ez az „Aldi jelenség”. Hallottátok már? Ha nem, nem csoda, mert ebben a pillanatban találtam ki. Az Aldi jelenség azt jelenti, hogy az ember igényes mint Balázs nyakkendője (nem Mérész, hanem Sebestyén – a TV nélkül élők kedvéért mondom, hogy ő egy ertéeles műsorvezető, amolyan köcsög celeb) és sokáig azt mondja, hogy én a Sparba járok, mert az igényes, nagy a választék és különben is ott mindenből tudok magyart venni. (Figyelem! Önkritikus felhang következik, hiszen éppen én csesztem le Dundee-t a Lidl miatt tavaly.) Szóval ez az állapot nálam is fennállt. Megrögzött spárbajáró voltam, míg meg nem nyílt Sopronban is az Aldi. Ez olyan mint a Lidl (anyósom csak Dilinek, sőt Diliboltnak hívja). Mindössze annyiban különbözik a többi szuperhipermegamarkettől hogy kisebb és hogy nem kerítenek akkora feneket az átverésnek, lehúzásnak, szívatásnak, genyóságnak, pl. nem pakolják ki az ugyanolyan szar árukat polcokra, hanem kicseszik raklapon, mondván vegyed: magyar bazzeg. A magam részéről aldifüggő lettem, ugyanis ez az a bolt, ahol 5 perc alatt tudok végezni. Vannak ott borok. Amerikai, olasz, magyar. Olcsón. Van ez a Fantázia cuvée, amit kifejezetten kedvelek. Ha megiszom egy palackkal (merhát megiszom, nehogymá ne…) másnap nem fáj a fejem, éjjel nem fáj a gyomrom. Azért ez már jelent egy bizonyos szintet, kedves felebarátaim, hogy ettől jó egy bor. (Na jó, nem általánosítok, csak én vagyok így.) Ha nem fáj semmid és nem halsz meg tőle akkor már jó. Ha fáj mindened, akkor nem volt jó, de aztán elgondolkodsz, megérte-e meginni. (Az én esetemben általában igen a válasz.