Itt most teszek egy kis kitérőt a psakoudiai élmények taglalásában, ugyanis van egy friss, ám nem túl mulatságos élményem, amit el szeretnék mesélni, és azért ez mégiscsak egy boros blog. Annyi köze van azért Görögországhoz, hogy végeredményben minden ott kezdődött. Mégpedig az időjárással. A sors furcsa játékaként kb. Celsiusban ugyanannyi fok volt itt is meg ott is, de a különbség kábé olyan volt, mintha egyszer egy török háremben legyeznének pálmalevéllel a rabszolgák, illetve ülnél a egy lekvárosüvegben háromnapos fehérneműben. Történetesen a mi lakásunkban a felső szinten mindez olyan, mintha azt a lekvárt még főznék.Persze a modern tudomány erre már kitalált dolgokat, mint pl. a klíma, de én alapvetően klímaellenes vagyok. Azt persze nem szeretném, ha a Földön nem lenne klíma, mert akkor nem lehetne pl. klímacsúcsot tartani, vagy miről nevezték volna el Viktor Klimát (osztrák politikus, mint az közismert), illetve ha nincs klíma, akkor levegő sincs szerintem, az meg nem olyan jó. Szóval fortyogó lekvár az emeleten, klíma nincs, bekapcsoltam a fejem mellett a ventillátort. Na ez nem volt jó ötlet, mert 2 nap múlva olyan torokfájás jött rám, hogy az kritikán aluli, még lázas is lettem, pedig az igen ritkán fordul elő. Tegnap estig próbálkoztam reguláris haderővel (neocitrán, koldrex, tökömböki), de estére egy titkos ügynök bevetése mellett kellett döntenem, na ez volt a Szekszárdi Bikavér. A dolog jól indult, éreztem az ellenség zavarodottságát a szervezetemben, de sunyi módon megvárták a kis genya bacilusok amíg elalszom és akkor rendezték soraikat és fordultak ellentámadásba. Ez hajnal háromra olyan torokfájást eredményezett, mint előtte soha, fejfájással kiegészülve. Ezek után reggel úgy döntöttem, hogy szövetséges hatalmak segítségét kérem, és elmentem Boglárka doktornénihez, aki akkora gyógyszer írt fel, mint egy csernobilban felejtett hormonzavaros zombi csótány. Na de mindegy ekkora emberbe kell is az anyag, már érzem, hogy megzavarodott az ellenség. Szurkoljatok!