Francia…

Tegnapelőtt bementem a Tescoba ezt- azt venni, amikor jövök hazafelé ez a legkézenfekvőbb. Egy nyitott pultban óriási táblán kiírva, hogy 75% és benne szép zöld üvegek. Az üvegeken csábító francia nyelvű feliratok, pl. ilyen: Chablis. Mivel pár hete volt szerencsém eltölteni néhány napot Cannes-ban, ahol sikerült belekóstolnom a francia borba (mint kutya a Nílusba), igen élénken élnek még bennem a gyönyörű borok emlékei, főleg a Chablis-é. Sajnos ez nagyon drága – legfelső polcos – bor nálunk, általában nem szoktam megvenni, de most 75%-al leárazva megkockáztattam. Hazahoztam, be a hűtőbe (fehér borról lévén szó, jól lehűtve célszerű inni). Tegnap felbontottam. (Mivel egész nap Pesten szívtam, nagyon vágytam már rá… ) Az illata: kb. olyan volt mint amikor a mosogatórongyot véletlenül rádobod az égő gázra, az íze meg olyan mintha ezt meg is ennéd miután leöntöd egy kis balzsamecettel (de a jobbikból, amit a Paprikán csak szusihoz használnak. Szóval ihatatlan volt, a francia kisipar terméke csúfosan a mosogatóban végezte. Megnéztem a címkét, de semmilyen dátumra utaló jel nem volt rajta, az évjárat is csak eldugva. Átcimkézésnek nem volt nyoma, de az élmény után annyira nem lepődtem volna meg rajta…

A tanulság az, hogy soha nem veszek többet leárazott borokat (Vagy ha veszek nem iszom meg )

Az Első

Szép jó estét mindenkinek !

Ha gyakorlatlannak és outszájdernek tűnök, az nem a véletlen műve, ugyanis ez az első blog az életemben. Szóval nagy nap ez nekem, remélem ti is felméritek ennek a jelentőségét.

Miért pont a borokról írok ? Rengeteg oka van. Az egyik az, hogy a legutóbbi időkig én az úgynevezett „sörösök” közé tartoztam. Aztán a kedves barátaimnak köszönhetően kinyílt előttem a borok világa, és rájöttem, hogy ez valami egészen más érzés, mint legurítani egy sört csak úgy. Bort nem lehet (nem érdemes) „csak úgy” inni. Az akkor esik jól, ha elmélyedhet a színében, az ízében és elgondolkodhat az ember egy pillanatra, hogy milyen munka van mögötte, hogy milyen jó nekem, hogy megihatom, hogy mennyire nincs két egyforma palack, pohár, korty.

És miért blog ? Nnnna ez nagyon egyszerű. Amikor elkezdtem a borokat kóstolgatni, és egy megvásárolt palack tartalma nagyon ízlett, szerettem volna megjegyezni évjáratot, termőhelyet stb. Írtam füzetbe, telefonba, mindenféle cetlikre de ezek mindig elvesztek – nem vagyok az a rendes fajta. Abban bízom, hogy ha ide írom az megmarad és még talán más is elolvassa. Úgy képzelem, hogy amikor este hazaérek, kibontok egy palack bort, hogy lelazuljak, ideírom ami eszembe jut.

Ja, illik írni magamról. 36 éves vagyok, Sopronban élek, van két lányom és sok-sok szeretettel köszöntöm a kedves olvasót.