Voltam egy borkóstolón, ahol a Juhász testvérek egyike prezentált. Nagyon bírom ezeket a borászokat. Olyan átéléssel tudnak beszélni a boraikról, amit minden szakma, hivatás képviselője megirigyelhet. Ha valaki idétlen beszólással zavarja meg, nem érti a humort, mert számukra igazán semmi vicces nincs abban, ha valaki „savanyú lé”-nek nevezi a borát, vagy ha a csúcsbora kóstolásakor valaki félhangosan megjegyzi: „húzzuk fel szódával”. Egy időben én is csináltam ilyen jópofaságokat, de aztán rájöttem, hogy ez a legnagyobb udvariatlanság. Kábé olyan, mintha valaki valakinek a gyerekére mondana valami bántóan csúnyát, azt se viselné el senki. Különben a borok is jók voltak. Végre megtudtam mitől rozé a rozé, és azt is, hogy nem az ár számít, ha valaki bort akar venni, meg az is, hogy a Szépasszony völgy csak annak való, aki be akar vágni. Van például egy Egri Cuvée -nek nevezett boruk, ami nagyon bejön. Nem az a nagyon testes, hanem inkább az iható (kvaterkázó) fajta.