Hónap: 2009 április

Ma lenne Apu, Miska, Misi papa, Misu bácsi (ki hogy emlékszik rá) 72 éves. Egész nap – eléggé el nem ítélhető módon – ez járt a fejemben. Végig azon morfondíroztam, hogy mi a jobb: meghalni úgy, hogy magamnál vagyok, el tudom látni magam, tudom mi történik körülöttem, de nem vagyok még 70 sem (ráadásul látom, hogy akiket szeretek, azok megállják a helyüket az életben), vagy élni akár 90 évig magatehetetlenül, kizárólag gondot okozva a szeretteimnek. Én az elsőt választanám a magam részéről. Persze ha arra kerülne a sor, hogy jön az Isten és megkérdezi ugyanezt, nyilván, gyávaságból, megalkuvásból biztos bármit megígérnék még egy kis életért.  Nyilván azért Ő tudná mi a valódi igazság. Ma vettem a Tescoban egy üveg Bikavért. Ez volt az Öreg egyik kedvenc bora. Itt van előttem: hazajött a TVK-ból, az aktatáskájáből elővett egy üveg ilyet, ingben, nyakkendőben, cipőben leült a fotelbe és csak bámult maga elé. Ezt ekkor még nem is értettem, de most már tudom. Nem csak az fárasztotta el halálosan, hogy minden nap 4.50-kor kelt, hanem leginkább az, hogy végső soron több tízezer ember élete függött attól, hogy jól csinálja-e a dolgát vagy sem… Papa, nyugodj meg, itt lenn hál’Istennek semmi újság…

Megint a csótányosban döglöttem és megint csak beleválasztottam mint húsvéti nyuszi a romlott csokiba. (Nnna ennek nem volt semmi értelme, de hát azért mégiscsak húsvét van vagy mi.) Szóval bementen a kedvenc boltomba, ami egy nagyon elegáns lakóház földszintjén van. Egyszer itt vettem egy tüzes nevű kolbászt, amiről még az eladó is megerősítette, hogy tényleg nagyon erős. Mit mondjak! Majdnem feladtam menet közben, de a csatát azért megnyertem. (Az már más kérdés, hogy a másnapi visszavágón majdnem ‘elvéreztem’, de megérte istenemre.) Szóval ebben a boltban vannak ilyen import borok, egyik bizalomgerjesztőbb mint a másik. Ezen a rozés palackon az obligát magyar nyelvű felirat gondosan eltakarta az angolt, így aztán sötétbe ugrás volt az egész. Hazavittem, kinyitottam, hát persze hogy félédes volt villám a fejébe. Az édes bor maximum fehérben iható, de annak is nagyon jónak kell lennie. Persze azért nem a csapban végezte megnyugtatok mindenkit. A borra egyébként azért volt szükségem, mert írnom kellett egy cikket a HVG-ba. (Persze ‘csak’ ilyen PR-cikk, vagyis fizetünk érte nem is keveset, de azért mégiscsak fél oldal.) Pont mire elfogyott a portugál meg is írtam a cikket, nekem tökre tetszett. Elküldtem a kollégáimnak valami igen szerény „Ennyit sikerült” szöveggel a subject-ben. Másnap persze már mindenki nagyon okos volt, beleírt, kihúzott, visszatett satöbbi. A végén már olyan volt a cikk, mint az öregapám fejszéje, amivel még Ő is dolgozott, igaz hogy a vasát 3-szor, a fáját meg 4-szer cseréltük… A lényeg az, hogy a bor elfogyott (bár se kerek, se gömbölyű nem volt) másnapi fejfájás nélkül, a cikket is leadtuk határidőre. Mindenki boldog, jöhet a húsvét.

Ez a Csányi azért tud valamit. Tudom illetlenség szeretni bármit, aminek köze van Csányi mesterhez – pl. az OTP – de kimondom kertelés nélkül én ezekben a Teleki borokban még nem csalódtam. Persze Mérész Öcsém biztos mondja máris, hogy annyi köze van Csányinak ehhez a borhoz, mint Berényi Mikinek a jámbor élethez. Na igen. A tudás ott van, hogy mibe teszi azt a kevéske összespórolt pénzecskéjét. Nálunk úgyis illik útálni az OTP-t. Nemrég én is beszálltam ebbe a nemzeti sportba és addig hergeltem magam, hogy bankot váltottam. Átmentem a CIB-hez. Kedves felebarátaim ! Nagyon kérlek benneteket, hogy rúgjatok pi**án, ha még egyszer ilyen hülyeségre vetemednék. Hiába a céges csomag, hiába, hogy annál a cégnél dolgozom, amelyik minden számláját náluk vezeti (30 mrd-ról van szó ám) úgy bánnak velem, mintha legalább egy alkoholista homeless lennék (mondjuk az előbbiben nem tévednek nagyot 🙂 ) Tunképpen rájöttem, hogy minden bankot gyűlölök, mert belőlem élnek, és úgy csinálnak, mintha szívességet tennének, mintha nem okozták volna a válságot, hanem rajtuk kívül állna az egész. Abcug kapitalizmus. Van valami olyan német mondás, hogy sosem jön valami jobb. (Vagy mi! Német nyelvet ismerők segítsetek!) Na nem baj. Lesz még jobb is, megmondta Gordon is a hétvégén: „ez a harc lesz a végső”. Jelentem én is nyerésre állok a palackkal szemben. Persze a körülmények nekem kedveznek. Itt ülök ebben a csótányos szállodában, itt volt életem egyik legrosszabb szállodai élménye. Tavaly valami iszonyúan fontos két napos rendezvényünk volt. A két nap között aludtam itt utoljára. Az hagyján, hogy buli volt a fejem fölött, de hajnalban arra ébredtem, hogy valami tocsog az ablakpárkányon, holott nem esik az eső. Aztán még vagy háromszor. Mit mondjak nem volt jó érzés elképzelni mi lehet az. Igen, igen a felettem lakó vidám fiúk tették ki a habot az ablakon, nyilván valami vírusos betegség miatt… Mondjuk nagyon nem haragudtam rájuk (utólag), mert Etikétől megtanultam, hogy ez csak a rágózás,a dohányzás és az alkohol szerencsétlen együttállása okozza. Istenem ! Fiatalság – bolondság.

Szóval az történt,  hogy ma a robotpilóta vezetett hazafelé Pestről, amikor felhívtam a családomat.  Ilyen család lettünk egyébként. Felkészülünk egymásból mielőtt hazaérünk. Én például abból, ahogy felveszi a telefont a nejem, azonnal tudom mi a helyzet otthon. Idegbaj, vagy angyalszárnycsapkodás; csapkodás vagy békésegymásmellettélés; pofavágás vagy vacsoraígéret. Nyilván Ő is így van ezzel. Szóval ma semleges helyzetet jelzett a szimatom, ebből baj nem lehet. Elfogyott a kávépárna hallom, és az a Te dolgod. Nnna szép. (Mondom magamban.) Ha már meg kell állni, akkor menjünk a Metróba, mert azt a legkönnyebb elérni Győrben. Olyan szinten embertelen az a bolt, hogy az már izgalmas. Komolyan mondom mindig halottszagot érzek, ha bemegyek, mintha a targoncákat is zombinők vezetnék. (Egy zombi egyáltalán lehet nő ?) Ma az egyik ilyen simán kilökött két sor közül, mert neki sürgős targoncáznivalója volt. Jajj ha egyszer mehetnék egy kört rajta… (Disznó ! A targoncán, nem a zombin! Különben is lengyelpiacos mackónadrágban volt…) Szóval, halottszag, zombik, hosszas tanakodás a kávéspult előtt, melyik kerül 20 forinttal kevesebbe, nem mintha nem lenne kurvára mindegy, Gordon úgyis kitol velünk. Tk. azért tartott olyan sokáig választani, mert azon gondolkodtam hol is láttam a múltkor a leárazott borokat. A Mentalista hozzám képest smafu, mert ahogy megvolt a kávé, már tudtam is merre induljak. Kis kitérő a sajtoknál, halpultra csak egy pillantás és már ott is vagyok. Nnnna onnan van ez a Merlot. Jó. Zsibong tőle a fejem, lenyugodtam a taposómalom után. Van élet. Hurráááááá

Jóóóóóóóóóóóreggeeeeeeelt Jááááááááááááámboröööööööööörs ! Dundee haverom olyan frankón megcsinálta a www.jamborors.com -ot, hogy az blogolásért kiált. Amint az eddigi bejegyzésekből is látszik majdnem másfél éve hagytam abba ezt a cuccost, mert meguntam. Az ember csak úgy megissza a borokat, aztán ott marad a nagy semmi. Persze ha olvassák az ember gyerekének írását akkor egész más a dolog. Kedves Jámbor Örs, Bierkáim az Úrban, Elvtársak és Elvtársnők, Baj-, Polgár- és Nemzettársak, Testvérek ! Itt a folytatás. Tegnap voltam 39. Ezt adom magamnak. Isten éltessen mindannyiunkat !