Kínai

Szeretnék valamit írni a kínai kajáról. A kínai kaja nálunk gyűjtő fogalom és benne van a koreai, a thai, az indiai konyha, sőt a japán szusi is. Nekem olyan a kínai kaja, mint amikor karácsonyi töltött káposzta januárban lefagyasztott majd nyáron felengedett változatában ráharapsz egy pici, megfakult füstölthús darabra és ettől lesz tele a szád a karácsonyi, sőt húsvéti ízekkel. Ha nem lenne világos a képes beszédem Bigali elvtárs, akkor azt értem ezalatt, hogy az unalomig ismételt grillcsirke-leves-főzelék-sültcsirke ebédek után, amikor már legszívesebben a falhoz vágnám az egészet, sőt amikor kikérem a menzán az adagot, akkor megbocsáthatatlan és tisztátalan gondolatok merülnek fel bennem arról, hogy hogyan is verném bele a kiszolgáló kiscsaj fejét a tányérba, annak ellenére hogy ő aztán nem tehet semmiről, kizárólag én. Szóval ha ilyenkor beiktatok egy ilyen kínai kaját akkor meg tudok békélni a sorsommal és ezután a kis kitérő után mosolyogva térek vissza az unalomhoz. Amikor a kínai kaját villázom (ezt fontos megjegyezni, mert az hogy valaki a kínait villával eszi, vagy szerencsétlenkedik a pálcikával az igazán jellemző az egyénre, én a bátran gyáva villázók közé tartozom), igazán remek gondolataim támadnak. Például azon szoktam gondolkodni, hogy vajon milyen fűszerek lehetnek benne. Nyilván nem olyanok, amiket ne lehet itthon kapni, de olyan jó arra gondolni, hogy biztos van benne valami évszázadokkal ezelőtt kikevert fűszeres zsírból egy csipetnyi, amit szörnyű a üldözéseken, háborúkon át hoztak ide a Corvin plázába, miközben minden holmijukat elvesztették és egy szál ruhában, egy lepedőbe kötött zsírosbödönnel érkeztek meg Magyarországra, kizárólag hogy az én kajámat elvarázsolják vele. Persze ilyenkor eszembe jut hogy láttam én már nem egy kínai honfitársunkat a Metroban vásárolni, de ettől azon nyomban el is vonatkoztatok. Egy szó mint száz nekem van benne valami misztikum, valami megmagyarázhatatlan és titkos. Ráadásul a kínai (legalábbis a kifőzdei) bizonyos szempontból olyan mint a MacDonalds. Nem csalódsz benne. Bizonyára nem elég kifinomult az ízlésem, de nekem mindegyik ugyanolyan. Félreértés ne legyen, ez nem baj, sőt… Egyáltalán nem tudok olyat mondani, hogy nahát a Corvinplázai mogyorós csirke az jobb mint a Allee-i, mert hát rohadtul nem, ugyanis tök ugyanolyan. Bizonyára ennek köszönhető, hogy ahogyan mekizni megyünk és nem enni egy bigmeket úgy nem illatos csirkéért megyünk a kezünk ügyébe eső legközelebbi helyre, hanem csak úgy eszünk egy kínait. Ebből arra is következtethetünk, hogy van egy darab kínai szakácskönyv, ami fel van lógatva a vásárlók könyve mellé és mindenhol ugyanazt használják. Na ha ez így van, akkor szeretném megszerezni, hogy kipróbáljam tudom-e használni. Ja, ha kínaiul van, akkor nem kell…