2016. július 14. Kedves Olvasók! Pont egy hete elkezdtem valamit. Letöltöttem a telefonomra egy alkalmazást, amibe be lehet írni az elfogyasztott ételeket és annak a kalória értékeit regisztrálja. Be lehet állítani, hogy hány kiló vagy, mennyi idő alatt és mennyit akarsz fogyni és kiszámolja a napi limitet. Minderről most azért írok, mert jobb, ha innen tudjátok meg és mire találkozok valakivel közületek már eltűnik a lekicsinylő és szkeptikus mosoly az arcotokról. Szóval ez egy ilyen coming-out féle, és az a lényege, hogy fogyókúrázom. Tudom, hogy fura kijelentés ez egy Bálnától, de hát mégis. (Egyébként azt a szót, hogy „fogyókúra” mindennél jobban gyűlölöm, ezért aztán a továbbiakban a „bálnamentesítés” szóval fogom helyettesíteni.) A helyzet az, hogy vannak célok, amik egymásra épülnek. Ilyenekre gondolok, hogy például „fel tudjak menni 10 lépcsőn számottevő lihegés nélkül”, vagy „ne haljak meg öt éven belül” illetve az egyik legfontosabb: „pisilésnél ne csak a tapintásomra kelljen hagyatkoznom” (ez utóbbit a pocakosok értik, a többi férfinak és a hölgyeknek is le fog esni nemsokára…). Mindenféle nagyképűség nélkül állíthatom, hogy én kiváló és nagyon gyakorlott bálnamentesítő vagyok. Tulajdonképpen az elmúlt 30 évemnek ez egy visszatérő motívuma. Kipróbáltam már majdnem mindent és mondhatom csodálatos és tanulságos kudarcok értek. Ott volt például az Atkins (magyarul etkínzó) diéta. A lényeg, hogy csak húst egyél, zéró szénhidrát. Ez elég klassz, de a családom két hét után sírva könyörgött, hogy hagyjam abba, mert olyan agresszív lettem tőle, mint egy bálna, ha befogják az orrlyukát, amikor feljön levegőt venni. Aztán a csoki: ne egyél más csak csokit (persze keserűt). Ez is klassz, két napig megy, aztán legszívesebben felrobbantanád a csokispultot a boltban. Ezután jött az az orvosilag felügyelt, speciális turmixokkal kiegészített bálnamentesítő program. Na abban nagyon bíztam. Vittem a nyomorult shakert magammal mindenhová, kevertem a hülye porokat vízzel, hagytam magam hülyének nézni az utcán. Tényleg betartottam minden utasítást. Ez is csodálatos volt, amikor nagy örömmel elmentem az első vizsgálatra a dokihoz, akkor mindketten őszintén meglepődtünk azon, hogy nemhogy bálnamentesítés nem történt, ha nem éppen az ellenkezője valósult meg. Ez volt az a pillanat amikor megértettem, hogy minden fejben dől el. Én el is döntöttem fejben hogy kész, elengedem, ilyen vagyok és kész.
Szóval most megint elkezdtem. Számolom a kalóriát, bár most még elég engedékenyre állítottam az alkalmazást, majd meglátjuk mi lesz. Egyébként az a jó benne, hogy különösebben nem bünteti az értékek túllépését. Tegnapelőtt például egy céges vacsorán voltam ahol ugye nem lehet visszafogni magam, mert hát milyen hírem lenne már. A legjobb esetben is csak elterjedne rólam a pletyka, hogy valami halálos betegségben szenvedek, biztos azért nem eszem. És ugye nem akarok senkinek csalódást okozni… Mindent beírtam az alkalmazásba, ki is jött hogy körülbelül 1000 kalóriával túlléptem a célt, de nem büntetett meg. Se egy áramütés, egy megalázó megjegyzés, semmi. Egyébként pont az ilyen esetek miatt van néhány apróbb, már-már elhanyagolható kiegészítő bálnamentesítő szabály, amit be kellett vezetnem:
– amit állva eszel meg, az nem számít,
– amit hat előtt eszel, nem számít,
– a reggeli, mivel az a legfontosabb étkezés, nem számít
– a potya kaja (értsd: céges rendezvényen a svédasztal) nem számít,
– az a kaja aminek elfogyasztása közben munkáról beszélgetsz, nem számít,
– az a kaja aminek elfogyasztása közben erős lelkiismeretfurdalásod van, nem számít
Itt tartunk. Szurkoljatok!!! Időről időre beszámolok a fejleményekről. A sikert onnan fogjátok tudni, hogy a blog nevét Grönlandi Bálnáról Floridai Angolnára változtatom.